A Statútumot hatvan éve, 1945. februárjában fogadták el, majd módosították 1946. november 30-án. Akkor Gheorghe Vladescu Racoasa, a kisebbségek nemzetiségi minisztere az uralkodóhoz intézett jelentésében kiemelte, hogy: „A tervezet... nem tesz egyebet, mint egységes egészbe vonja össze azokat a törvényes intézkedéseket, amelyek elismerik a nemzetiségek jogait és szabadságjogait a román állam keretein belül. Része annak a széles körű és nagylelkű megértésnek, amely az összes, sorsszerűség folytán államunk területén együtt élő népek iránt megnyilvánul.” – Jelenleg a törvénykezés területen a Statútum jó kiinduló pontként szolgálhat. /Dr. Balogh András: A hatvanéves Statútum. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 2./
